Márkus Ilona, képzőművész rendkívül sokféle irányban érdeklődő ember volt. Életének nagyobb részében gazdasági szakemberként dolgozott. Sorsa úgy alakult, hogy tevékenységének teljes szívvel választott része mégis a képzőművészet lett. Példája nyomán azt a tanulságot fogalmazhatja meg az ember, hogy ha valakiben eredendően létezik a vonzalom valamilyen művészeti ág iránt, akkor bárhogyan is szegül szembe az ösztönös érdeklődéssel, előbb-utóbb visszatér hozzá valamilyen formában. Márkus Ilonával hasonlóképpen történt.

1947-ben született a Somogy megyei Csököly faluban. Gyermekkora óta foglalkozik rajzolással, festéssel – eleinte még az iskolai kereteken belül. Körülményei úgy alakultak, hogy fiatalon nem választhatta közelebbi hivatásául képzőművészetet – akár rajztanári, akár valamilyen más formában. Valószínűleg azért, mert középiskolai tanulmányait egy alapvetően más közegben kezdte el. Mezőgazdasági szakközépiskolába járt, ahol a művészeti képzés természetszerűleg nem kapott akkora súlyt. Érettségi után nem állt módjában a továbbtanulás: 18 évesen könyvelőként állt munkába, és ezt folytatva felsőfokú tanulmányait pénzügyi területen már munka mellett végezte el. A praktikus, ok-okozatot követő, racionális gondolkodás a lehető legtávolabb áll az emberi életet, érzelmeket kutató, humán területektől. Így Márkus Ilona is egyre távolabb került fiatalkori vonzalmaitól. Csak sok évvel később, a 90-es évek hozták el számára a szabadulást: nyugdíjazásától kezdve minden szabadidejét a művészeti alkotómunkának szentelhette. Támogató segítséget jelentett számára ebben művészetterápiával foglalkozó pszichológus férje is.

Művészeti tanulmányait még a munka mellett, a 80-es években kezdte el. Ekkor ismerkedett meg Pandúr József képzőművész-művészettörténésszel, aki Pécsen a Medgyessy Képzőművész Műhelyt vezette képzőművészetet tanulni vágyók számára. Márkus Ilonára nagy hatással voltak az itt szerzett ismeretek: a rajzolás–festés alapelemein túl a képzőművész körben hallott először arról, hogyan kell a kompozíciót, képi ritmusokat, szerkezetet alakítani, itt tanult meg a színek egymáshoz való viszonyában és arányaiban gondolkodni. Művészeti fejlődésének egy további lépését jelentette a bicsérdi művésztelep, ahol sokféle technika kipróbálására volt módja. Bicsérden sajátította el Barakonyi Klárától a művésztelep vezetőjétől a zománckép készítésének technikáját. A harmadik művész, aki Márkus Ilonára nagy hatást gyakorolt, Erdős János festőművész, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola elismert tanára. Erdős János folklorisztikus elemeket konstruktív rendbe foglaló alkotásai láttán megtapasztalhatta, hogyan lehet kevés festői elemmel nagy hatású kompozíciót alkotni. Az Erdősre jellemző szűkszavú tömörség, a leegyszerűsített, jelképi igényű kompozíció Márkus Ilona festészetének is egyik fontos mozzanatává vált.

Géger Melinda
művészettörténész